„A pénz nyelvét a politikusaink szándékosan kerülik…”
A 15. század óta a fejlett világ használja a pénz nyelvét,
melynek lényege, hogy egy időpontra vagy időszakra
a bevételeket és a kiadásokat együtt kezelik.
Politikusaink képzettek, de mindezt nem akarják alkalmazni.
Orbán Viktor pontosan kifejezte,
mibe kerülne személyekre lebontva az orosz kőolajról
az átállás évente és családokra lebontva.
Magyar Péter elmondta,
hatalomra jutásukkor milyen
bevételi és kiadási terveket fognak megvalósítani.
Világunk a 15. század óta, a fentieknél pontosabban képes kifejezni
állami szinten a terveket és a megvalósult célokat.
Itt a lényeg a tervezés és a megvalósítás együttese.
Néhány jelen idejű problémánk:
– a kevésbé pazarló ivóvíz előállítás mibe kerülne és milyen ütemezésben,
hogy belátható időn belül a vízellátás minden otthonban ott legyen;
– vagy az elképesztően pazarló konvektoros gázfűtés lecserélése
menyibe kerülne milyen ütemezésben és
így mennyit takarítanánk meg és mindez mikor térülne meg?
A fenti kérdések megválaszolásához segít a XV. század óta ismert kettős könyvelés, mely adott időszakokra tisztán leírja a bevétel és a kiadás tervezett és kifizetett összegét.
Amíg a politikusaink a könyvelésnek csak az egyik oldalát akarják láttatni,
félrevezetik az őket megválasztó polgárokat, hiszen így eltitkolják a valóságot.
Ez a szemfényvesztés! Miért?
Mert például a kiadások számbavételénél
a felvett hitelek visszafizetésének ütemezését is
és az ezzel járó kamattartozások mértékét is láttatni kellene.
De hogyan lehet látni, ha a felvett hitelek titkosítottak?
Ja, hát így akkor sehogy…
József Attila ismert verséből idézek:
„Aludj el szépen kis Balázs!”
Sajnos idézett költőnk nem közgazdászként volt ismert.