„Csak az első lépés a nehéz, a többi már nagyon nehéz…”
Kardos Bandi a finommechanika Királya
Bandi a MOM (Magyar Optikai Művek) gyereke volt. Ragaszkodott a végsőkig a céghez. Egyszerűen nem hitte el, hogy ezt a csodálatos vállalatot, le lehet nullázni, és hulladékként kiárusítani, majd egy „tucat” bevásárlóközpontként piacra dobni. A rendszerváltáskor lehetett. Politikusaink sikerként értékelték a hazai ipar egyik zászlóshajójának elsüllyesztését. A németek örültek. Legnagyobb versenytársukat nem a piaci helyzet, hanem politikusaink ölték meg. Szó szerint.
Bandinak és a MOM fejlesztő csapatának a KÜRT „mentőövet dobott”. Egy tucat kiváló szakember és legalább 30 ipari szabadalom sétált be a KÜRT bejárati ajtaján. A lényeg, a környezetük alkalmas volt arra, hogy egy pici területen világhírűek legyenek. Ez a pici terület az informatikán belül, a meghibásodott adattárolók javítása, más szavakkal az adatmentés, pontosabban az adat-helyreállítás volt. Felsőfokon. Az az a legfelső fokon. Képesek voltak kezdő fiatalokat is beépíteni maguk közé. Mechanikai műszerészeket és informatikus palántákat vittek el szakmájuk csúcsára.
Bandi példakép volt. Egyszerűen azzal, hogy megoldhatatlannak tűnő feladatokat oldott meg. A tanítványait pedig húzta magával. Mivel a sikeres megoldások után megmutatta a „trükkjeit”. Mint a jó varázsló. Pontosabban a ritka és jó varázsló.
Valamennyi műszaki világlapban megjelent Bandi fényképe, űrhajós öltözetben, pormentes térben, szkafanderben munka közben. A felesége sem ismert rá. De a japánok imádták, többször is bemutatták, a világ legnagyobb példányszámú lapjában a Nikkey-ben.
Néhány kilométerre lakik tőlem. Időnként meglátogatom. Néha egy-egy órámat megjavítja és továbbra is hagy engem csodálkozni: mitől érthet minden apró fityfiritty problémájának megoldásához?