Kapcsolataim-1

„A barátság segíti a nehéz pillanatok túlélését”

Szakál a szájsebész

Dunaújvárosi szájsebész. 1980 elején beiratkozott egy sítanfolyamomra, Bánkútra.
Piros 1500-as Ladával érkezett, téli gumikkal. Akkor megcsodáltuk.
Szerény volt és szorgalmas. 40 éves lehetett és Igen jó állapotban volt.
A következő évben már hozta Mariannt a feleségét, majd a kislányukat Fruzsit is.
Ahogy fejlődött sítudásuk, jöttek velem külföldre is.

Szakál egyszer belenézett a számba és javasolt egy komoly vizsgálatot.
30 felett voltam és a gyerekkori fogszabályozásomra reszketve gondoltam.
Szakálnak egyszerű gondolata volt: „Minden fogat meg kell menteni”.
Megadtam magam. Ahogy ő is követett én is rendszeresen jártam hozzá.
Már 60-on túl voltam, amikor megdöbbentett:
„Nem tudok segíteni, mert az állkapcsod csontsűrűsége nem tartja meg a fogaidat.
Állandó kivehető protézis vagy keress csontbeültetőt!”
Az utóbbit választottam.

István, a csontbeültető

Az USA-ban tanult és hazajött.
István jövőmbe látása így szól:
„Minden fogadat kiszedem és így csontbeültetés után biztos alapok lesznek!”
Közel egy év alatt fix és stabil alsó-felső fogsoraim lettek. Örökre.
Negyedévente, István asszisztense, Magdika generálozott.
Még egy év sem telt el és foci közben a felső középső fogam kitört.
Magdika visszaragasztotta. Majd ebben az ideális állapotban ripsz-ropsz eltelt 15 év.
Bármit ehettem, keményet, forrót, jeget, a fogaim úgy viselkedtek, mint az eredetiek.

A múlt szombaton viszont a 15 éve beragasztott fogam megadta magát.
Hívtam Istvánt. Svájcból visszahívott és megadta Magdika számát.
Aki Spanyolországban volt továbbképzésen.
Ma vasárnap van. Hétfő délelőttre kaptam időpontot.