„Arbeit macht frei” („A munka felszabadít”)
A Parlament előtt, a Széchenyi rakparton, Pauer Gyula alkotta fémcipőkbe, a kisebb méretekbe, ma piros rózsák kerültek. Micsoda különleges megemlékezés. És micsoda nagy tömeg. Igen sok autó is feltorlódott. Senki sem idegeskedett. Csend volt. Halálos csend.
Ott igen lassan haladva, Bogdán László jutott eszembe. Nem a Nőnapról, hanem a Holokauszt emlékhelyéről. Cserdi falu polgármestere volt 14 éven át, a haláláig. Roma volt, talán 4 osztályos végzettséggel. Hazánkban az ő falujában volt az egyetlen hely, ahol a háborúban számolatlanul elhurcolt roma származásúaknak emlékhelye volt. Azért, mert ő fontosnak tartotta és meg is valósította.
Egy hatalmas kapu, felette félkörben a felirat: „Arbeit macht frei” („A munka felszabadít”) és ezen a kapun egy marhavagon halad át, benne összezsúfolva roma nők, gyerekek és férfiak. Mindez a Polgármesteri Hivatal mellett.
László elmesélte, hogy meghívták előadónak a Harvard Egyetemre.
Az egyetem történetében ő volt az egyetlen, aki szinkrontolmáccsal tarthatott előadást.
A mai napot se Pauer Gyula szobrászművész se Bogdán László nem érhette meg.
Nyugodjanak békében!