„Ha jó emlékeid vannak akkor öröm a visszaemlékezés”
A második világháború befejezése után és még a Ratkó korszakot megelőzően is sok gyerek született hazánkban. Így fordulhatott elő, hogy az 1962-es tanévben, az akkor jó hírnek örvendő Budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban hét (7) osztály indult. Én a G osztályba jártam, ahol 37-en végeztünk 1966-ban. Osztályunk negyede különlegesen magas IQ-val rendelkezett. A magas IQ csoportban nem voltam benne. 5+1-esek voltunk, azaz aki akart az szakmát is tanulhatott, ez volt a +1. Így néhányan öntőmintakészítők lettünk. Azaz lettünk volna, de nem volt, aki vizsgáztasson, így asztalosok lettünk szakmunkás bizonyítvánnyal.
63 éve találkoztunk először. Most 25-en voltunk a Lövőház utcai kocsmában.
Osztálytársaim, akikkel örömmel találkoztam a múltban is és most is:
Kerestély Domokos tudós lett, Balthazár Attila tornatanár, Heimer György újságíró, Tokaji Nagy Bálint diplomata, Héja László zenész, Nagy Gábor vállalkozó, Szécsi Károly építész, Ménesi László vállalkozó, Nagy Tibor vegyészmérnök, Baracskai Ferenc menedzser, Alpár Miklós orvos, Révbíró Tamás műfordító és Békés András IQ bajnok.
Különleges tanáraink voltak. Általában úgynevezett „reakciósok”, akik nem kaptak egyetemi katedrát, így ők nekünk jutottak. Ezzel is nagy szerencsénk volt. Például Lantossy Károly matematika, Tettamanti Béla fizika, Perényi Rudolf magyar nyelv, Tóth Attila matematika, Póka Endre orosz és Milák László kémia (az ő unokája örvendeztetett meg minket egy olimpiai ezüst és aranyéremmel 2024-ben Párizsban)