„Valahányszor előállsz egy új ötlettel, kiderül,
hogy az másnak is eszébe jutott!”
A legutóbbi, 2024-es könyvem alcíme: „… az időskor szépsége…”
Többen megkérdezték már, kissé gúnyosan, legalább egyet mondjak.
Nálam például a tenisz az egyik ilyen.
Megengedhetem magamnak, hogy hetente akár kétszer is teniszezzek:
– az egyik alkalomról már írtam, a Sipivel való élvezetes, teniszlabdás célba lövéseinkről;
– a másik pedig, amiről itt szeretnék írni, az Zsuzsikával, a teniszoktatóval a játékunk.
Zsuzsika profi teniszjátékos és oktató, ezekhez a képességekhez illő megnyerő külsővel.
Általában gyerekek között látom, rend, fegyelem és állandó mosoly jellemzi csapatát.
Örülök, hogy nem magyaráz nekem, a teniszről általában szót sem ejt.
Nem mintha profi lennék, de nem célja a stílusom javítása.
Csak ütni szeretek, de azt nagyon.
Ebből adódóan egyszerűen csak rengeteget ütünk.
Óránként és fejenként biztosan több mint 500-at. Teljes erővel. Célzottan.
Kezdetben kis-pályán. Majd a nagyon. A partner kezéhez küldve a labdát.
Ezután jön a „Sipis négy labdás célba lövés”.
A félpálya közepéhez közel elhelyezett labdákkal.
Boldoggá tesz, hogy többé-kevésbé képes vagyok tartani a tempóját.
Ha eltaláljuk a célt, az 1-1 pontot jelent. De csak akkor, ha az első pattanás előtt.
Nagyon ritkán nyerek. De oroszlánként küzdök és igen elfáradok.
Sokan kérik, mondjak legalább egyet az idős kor szépségéről!
Eddig már többet is mondtam és van még a tarsolyomban…