„Ha Svájcban késik a vonat, annak két oka lehet:
vagy a vonat, vagy az óra nem svájci”
Bármennyire szeretnénk, Magyarország számára még nincs külön demokrácia. Sem az EU-ban, sem sehol. A demokrácia játékszabályai világszerte kialakultak, ismertek és folyamatosan fejleszthetők, azaz a demokrácia rendszerei nem tekinthetők lezártnak. Más szavakkal a demokrácia valamennyi rendszere külön-külön is és együtt is optimalizálhatók, más szavakkal jobbá tehetők. A demokráciák összehasonlíthatók, erre a célra több paramétert is meghatároztak. Például ilyen az egy főre eső nemzeti össztermék USA dollárban kifejezett időegységre kiszámolt értéke. Mi eddig még semmilyen demokratikus rendszerben nem találtuk meg a helyünket. Sem a múltunkban se a jelenünkben. Az EU-ban, ahová önként beléptünk a kb. 2%-os lakosságunkkal, a kb. 2%-os területünkkel és kb. 2%-os gazdaságunkkal képtelenek vagyunk elfogadni saját adottságainkat. Utcáinkon kritizáljuk az EU vezetését, burkoltan hangoztatjuk területi igényünket, a svédeket nem tartjuk megfelelően demokratikusnak, fiataljainkat nem tudjuk itthon tartani, a roma problémáinkat képtelenek vagyunk megoldani, miközben a szomszédos országokban lakó egykori honfitársainkat jelentős összegekkel, például stadionépítésekkel, illetve itthoni utazási könnyítésekkel és a társadalom-biztosításunkkal támogatjuk. Számukra a szavazást is lehetővé tesszük, a nyugati országokban élő fiataljaink szavazását pedig nehezítjük.
Nekünk a fentiekből adódóan jó sok problémánk van. Például a kétharmados törvényeikkel elértük, hogy törvényeink jelentős része nem lett demokratikus. Például a különböző helyzetekre való hivatkozással a pénzügyi rendszereink, noha az érvényes törvényeink alapján születtek, de átláthatatlanok. Pontosabban csak a vezető politikai pártunk által átlátható. Például a paksi beruházásokra gondolok, vagy covid alatti gyógyászati eszközök beszerzésére. A demokrácia egyik lényeges eleme a gazdálkodás és a pénzfelhasználás társadalmi kontrollja nem létezik.
A mai működő rendszereinkben a fenti területeken vannak a legnagyobb problémáink.
Szerintem súlyos problémája a mi demokráciánknak, hogy kialakult és állandósult a folyamatos választási küzdelem. Ugyanakkor a választásokon győztes párt elfoglalta az államapparátusi területeket, ideértve valamennyi minisztérium vezetését, az országos méretű vállalatok vezetését és így ezek felügyeletét. Napi küzdelem van az önkormányzatok és az országos szervezetek között és az „erősebb kutya” elv alapján történik az elosztás is. Arról nem is beszélve, hogy elképesztően nagy a pazarlás a hatalmas számú önkormányzatok fenntartásában, üzemeltetésében. Nehéz kijelenteni, hogy bíróságaink pártatlanok.
Külön története van a nemzeti bankunknak. Néhány éve kitalálta, hogy eredmény orientált, így az általa kitalált eredmény szerint hatalmas pénzeket vont el a gazdaságtól és nem ellenőrizhető, sajátjának tekintett oktatási intézménybe fektette. Ez a valódi fából vaskarika. Egy nemzeti bank, akinek a jogosítványa csak a határainkon belül érvényes és ezen a területen egyeduralkodó (csak neki van egy sor jogosítványa, senki másnak nem lehet) eredményorientált. Hurrá, új közgazdaságtan született.
A problémáink sora végtelen, de a számszerű eredményünk nem. Az lesújtó. Akár az itthoni nemzeti össztermékünk, akár a külföldi és az itthoni nemzeti össztermékünk mutatószámában az EU legutolsói vagyunk. A korrupciós mutatónk is a legrosszabb.
Egykori államfőnk, megjelent egy új demokratikusnál demokratikusabb eredménymutatóval. Hurrá. Ki fogja átvenni, ha mindenkivel szemben állunk. Legalább az EU-n belül kellene valakivel barátkoznunk, hátha sikerülne…
A 90-es években Franciaországban összehívták a francia nyelvterületek gazdasági vezetőit.
A francia miniszter meghívta birtokára a kongói kollégáját.
„Micsoda gyönyörű helyen laksz.
Miből telik neked mindezekre?” kérdezte a kongói.
– Menj a kertem végébe és mondd el ott mit látsz?
– Egy gyönyörű autópályát.
– Na látod, mindez annak a 10%ából van.
Egy év múlva a kongói meghívta a francia minisztert magához.
Az el volt ájulva a látványtól.
– Miből van neked mindez?
– Menj a kertem végébe és mondd el mit látsz?
– Sivatagot.
– Na látod, ott egy autópályának kellene lennie.