„A majdnem halálnak jellemformáló ereje van”
Szeretem a meséket, elsősorban a felnőtteknek írottakat. Erről szól a modern mesék egyre növekvő népszerűsége. A blogok, podcastek és egyéb rövid vagy hosszabb „böffenetek” sikereire gondolok. Már én is arra vetemedtem, hogy írjak. Ezért van a blogom. Jó, ha egy tucat követőt sikerült már elérnem. Az is igaz, hogy nincsenek dögös gondolataim a fenekem átformálásról vagy a színes tetkóim szexuális hatásáról.
De próbálkozom. Félreértés ne essék, a sikertelenségemet nem kívánom azzal leplezni, hogy sokakat, fiatalokat és időseket, akik sikeresek e rövid történetek közreadásában, az ellenségeimnek tekintsem. Nem, dehogy. Csak még nem éreztem meg e területen a siker receptjét. Az obszcén területről kitiltottam magam. Még így is maradna éppen elég tér a számomra, de eddig még nem találtam rá. Bízom magamban. Igen, értem már el sikereket, de akkor nem voltam magamban. Nagyszerű emberek vettek közre és együtt szárnyaltunk. Elég hosszan. Legalább 27 éven át. Körülbelül ez volt az az idő, amíg építkeztünk és nem romboltunk. Közel 50 főig tudtunk egymásban hinni. Ezek voltak a meghatározó paramétereink: 27 év és 50 fő, hölgyekkel és urakkal vegyesen. Megéreztük a szárnyalás ízét. A vezetőink döntéseiről a csapatunkban mindenki tudott. PONTOSABBAN MINDENKI, AKI TUDNI AKART A DÖNTÉSEINK HÁTTERÉRŐL. A jelentősebb döntés-előkészítésekről mindenki tájékozott volt. Ketten kezdtünk és 27 éven át egységesek voltunk, mivel közös álmunkat kívántuk megvalósítani. Eddig bírtuk ki a környezetünk által biztosított keretek között.
Utólag persze tudom a hibáimat, a hibáinkat, de ez mit sem számított. A gazdasági környezetünk kialakulásáért mi kispályások voltunk. Az a gazdasági rendszer, melyet hazánk képviselt kezdetben (1989 után) szárnyakat adott, hiszen volt a „rendszerváltás”, majd becsöppentünk az EU-ba, azaz akadálymentesen léphettük át az EU határait. Engedélyt kaptunk pici vámszabad-területre, ami a tevékenységünk adminisztratív akadályait lenullázta. Engedélyt szereztünk a NATO-ba való beszállításhoz, így az EU után az USA is akadálymentes lett számunkra. Micsoda perspektívák… De mi csak a saját területünkön „rúgtuk a labdát”. Így utólag nem is nagyon rosszul. Ezzel kapcsolatban igen sok elismerést szereztünk. Az EU-ban is és az USA-ban is. Meg más országokban is.
Meg a hazánknak is.
A gazdasági területről időnként „kirándultunk”. Hová? Például 2007-ben célzottan öt (5) évre a közoktatás területére. Barátainkkal és rengeteg közös pénzzel (400 MFt) tíz hátrányos helyzetű hazai általános iskolát átalakítottunk többé már nem hátrányos helyzetűvé a USA (Stanford Egyetem) legkorszerűbb módszerével (KIP azaz „Csoportmunka Tervezés” módszerével) és dr. Gyarmathy Éva (MTA) támogatásával. Természetesen a hazai oktatási tárca engedélyével is. Itt EU pályázatot is nyerünk (116MFt) a megvalósításra. Sőt EU dicséretet is kaptunk a sikeres lezárás után. És mi lett ezzel a projektünkkel? Államunk átvette és befejezettnek nyilvánította. Azaz végleg lezárta.
Azért választottam a „mesélés nagymesterei” címet, mert államunk vezetői, illetve a vezetésért küzdők vezetői, a gazdaság működése szempontjából a leglényegesebb mutatószámot félnek megemlíteni és fényévekre kerülgetik. Mit kerülgetnek? A gazdaságok működésének van minden országra jellemzően, mindössze egyetlen mérőszáma. Ez a GDP, a bruttó hazai össztermék, mely méri a nemzeti jövedelmet US$-ban és a teljesítményt. Ezt a számot évente és egy főre is meg lehet határozni. Nálunk ez a szám csökkenő és összehasonlítva az USA egy főre eső teljesítményével, annak mindössze a negyede. Az EU teljesítményét is mi húzzuk le, mivel a legalacsonyabb teljesítmények egyikét éppen mi produkáljuk az utóbbi években. Mivel szeretnénk mi példát mutatni?
Amikor a hídon áthaladó egérke felszól az elefántnak:
„Hallod, hogy dübörgünk?”