„A sikerhez vezető út karbantartás miatt zárva”
Egy külföldi érdekeltségű, hazánkban is erős bankcsoport, az 1990-es években egyre több biztonsági feladatot adott nekünk, a KÜRT-nek. Boldogok voltunk, mert éppen ilyen kapcsolatra vágytunk. Ennek lényege mindkét oldalról az volt, hogy a különböző vállalati szinteken képesek legyünk harmonikusan együttműködni. A szakembereink, a pénzügyeseink, a fölső vezetőink és így tovább. De a legfontosabb talán, az összekötő kapcsolataink nagy számában, a projektvezetőink példamutató együttműködése lehetett volna. Ők azok, akik őrködnek a különböző szinteken felmerülő problémák azonnali megoldásában.
Egy alkalommal a projektvezetőnk nekem beszámolt arról, hogy e bank vezető biztonsági szakembere, hibát-hibára halmoz. Megkértem, hogy a konkrét eseteket kizárólag nekem dokumentálja. Az adott esetekben úgy értékeltem, hogy tőlünk, a bank biztonsági szakembere a szerződéseinkben meghatározottaknál többet kívánt. Én ezt a többletet, a szerződéseink méretéhez képest, nem éreztem komoly problémának. Lehetetlen egy szerződésben minden „cérnaszálat elvarrni”, mondtam és tovább léptem. De álláspontomról nem tudtam a mi emberünket meggyőzni. Ő addig mesterkedett, amíg a bank vezetője leváltotta a saját projektvezetőjét. Hurrá.
Megérkezett az új projektvezető. Okos emberként, első dolga az volt, hogy feltárja, mi volt az oka a kiváló pedigrével rendelkező elődje elbocsátásának. Miután megtudta, hogy a KÜRT projektvezetőjével való összeférhetetlensége volt az ok, azonnal intézkedett. Mondvacsinált okok miatt felmondta a velünk való szerződést. Így könnyítette meg a saját pozícióját és tette hosszú távra biztonságossá. Azaz így tette lehetetlenné az évek alatt felépített szoros és jelentős közösen felépített együttműködésünket. Hurrá és ismét hurrá. Az orrunknál mi nem láttunk tovább.