„Csak a gödörásást lehet fentről megkezdeni”
A 2000-es évek elején Kovács Kálmán informatikai miniszterünk felkérésére hazánkból legalább százan jelentkeztünk az EU megalakulandó informatikai szakmai szervezetébe (ENISA). Az EU-tagállamaiból legkevesebb 3.000-en jelentkeztek. A 20 fős szakmai csapatba engem felvettek.
Havonta volt egy-egy találkozónk Brüsszelben. Akkor még az angolok/britek az EU tagjai voltak és e szakmai csapatba két szakemberüket is beválasztották. Ők elmondták, hogy otthon, a nemzetbiztonsági vezetőjüknek rendszeresen beszámolnak. Én is így tettem.
2014-ben új kormányunk lett, így levelet küldtem az új külügyminiszterünknek, melyben bemutatkoztam és a fenti információkat közöltem.
Az alábbi lényegre törő választ kaptam: „Gratulálok”.
Ennyi. Ezzel a kommunikációnk itt be is fejeződött.
Úgy gondolom, hogy milliárdokba kerül nekünk az alábbi területeken az EU rendszereinek figyelmen kívül hagyása:
– az egységes minisztériumok rendszeréről,
– az egységes területi rendszerekről,
– a közös biztonsági rendszerekről,
– az önkormányzat rendszerekről
– és nem utolsó sorban a jogrendszereinkről.
Mindez elsősorban nekünk fáj nagyon!
Ne lássam a Nagyvárad teret, ha a fentiekben nagyot tévedek.
A 2000-es évek elejétől fapados járat is volt Brüsszelbe.
Én a cégem pénzén utaztam. Mindig a fapadossal.
Korábban indult és a központtól távolabb tett le.
Nekem belefért az időmbe. De lényegében egyedül voltam.
Előbb-utóbb aztán megszűnt a fapados. Majd a Malév is.
Mit szeretnék ezzel mondani?
Brüsszelbe járó magyarjaink, ezt sem érezték sajátjuknak.